Mert barrét fogni nem könnyû, pláne nem az én elsô gitárommal, amit Apuék hoztak Mongóliából, és ha nem figyeltem az ujjam becsúszott a húrok és a nyak közé. Ráadásul ilyen magasból acélhúrokat kellett lenyomni, egyszóval a barré nem nekem való volt.
A verset nem idézem ide, elég hû a szöveghez a daloskönyv.
Emitt van egy elemzés róla:
A költõ 1937 júniusában írta, József Attila kései költészetének egyik legismertebb darabja. A személyiség ellehetetlenülésének végsõ stációját rögzíti. ...
Íme a daloskönyv eme darabja.
Am Tudod, hogy nincs bocsánat Dm Hiába hat a banat Am E Legy ami lennel férfi Am E Am A fû kinő utánad A bûn az nem lesz könnyebb Hiába hull a könnyed, Hogy bizonyság vagy erre Legalább azt köszönjed C Ne vádolj ne fogadkozz Dm Ne légy komisz magadhoz, G Ne hódolj es ne hódíts, C E Ne csatlakozz a hadhoz Maradj fölöslegesnek, A titkokat ne lesd meg, S ezt az emberiséget, Hisz ember vagy, ne vesd meg Emlékezz, hogy hörögtél, Hiába könyörögtél, Hamis tanúvá lettel Saját igaz pörödnél Hittél a könnyû szóknak, fizetett pártfogóknak S lásd soha, soha senki Nem mondta, hogy te jó vagy! Megcsaltak úgy szerettek, Csaltál így most nem szerethetsz Most hát a töltött fegyvert Szorítsd üres szívedhez Vagy vess el minden elvet, S remélj meg hû szerelmet Hisz mint a kutya hinnél, Abban ki bízna benned. Tudod, hogy nincs bocsánat, Hiába hát a bánat Légy ami lennel férfi S a fû kinő utánad
A bonustrackrol nem irtal egy arva szot sem. Bejnye
ReplyDelete